Nagypéntek

Az evangéliumokban Jézus szenvedésének, halálának és temetésének napja, a liturgiában a húsvéti szent háromnap második napja, aliturgikus nap, a megváltó szenvedés és kereszthalál ünnepe. Szigorú böjti nap.

Jézus pere és szenvedése Nagycsütörtök éjszaka kezdődött, és egészen Nagypénteken délutánig tartott, amikor hangosan fölkiáltva kilehelte lelkét.  Erre emlékezve Nagypéntek délután keresztutat végeznek végiggondolva Jézus szenvedésének állomásait, stációit. A stációk száma területenként változik, különböző hagyományok léteznek, nálunk a 14 stáció terjedt el, de pl. Esztergomban a Tamáshegyen 9 állomásos keresztút van. A keresztút azokat a történeti eseményeket idézi föl, amelyek Jézussal megestek, megostorozását, kigúnyolását, tövissel koronázását, és az utat, ahol többször elesve hordozta azt a keresztet, amelyre fölfeszítették.

Este kezdődik a "Csonkamise", az Egyház talán egyik legszebb liturgiája. A tabernákulum üres, hiszen az Urat elvitték, így a pap piros miseruhában, amely a szenvedésre, Jézus vérére utal, néma csöndben bemegy a templomba, és leborulva a földre, az üres és nyitott tabernákulum elé borul: ilyenkor nincs mit mondani. Utána a bibliai olvasmányok, és a János passió következik. Miután a nép végighallgatta Jézus szenvedésének történetét könyörgésekkel fordul az Úristenhez az egész világ és Egyház ügyeiért.

Utána ünnepélyesen behozzák az elleplezett keresztet, amit a pap három lépésben leleplez és a nép elé tár. Leveszi a miseruháját, a cipőjét, és magánemberként a Szentkereszt elé járul, hódolva a megváltás eszköze előtt, utána a nép is a Kereszt elé járul, megcsókolva Krisztus keresztjét. Sokaknak fönntartása van ezzel a megdöbbentően szép szertartással kapcsolatban, mintha mi imádnánk a keresztet, mert megcsókoljuk azt. Gondoljuk meg, hogy amikor a fronton nagyapáink elővették nagyanyánk képét, és megcsókolták azt, akkor nem egy darab papírt csókoltak meg, hanem a képen keresztül a szeretteikkel próbáltak kapcsolatot találni, emlékezni. Így vagyunk mi is a kereszthódolattal, egy évben egyszer ünnepélyesen megcsókolhatjuk Krisztus keresztjét, kifejezve a hódolatunkat és szeretetünket Megváltónk előtt.

A kereszthódolat után megáldozik a nép, és a szertartás oltárfosztással és Jeremiás siralmaival ér véget. Megnyitják a Szentsírt, ahol a halott Krisztus mellett virrasztunk.

Nagypéntek szigorú böjti nap. Általánosan elterjedt szokás volt az ünnepélyes mosakodás, amely a hiedelem szerint megszabadít a betegségektől. A házaknál kioltották a tüzet, s csak a Nagyszombat éjszaka szentelt tűzről gyújtották újra, az volt ugyanis a hiedelem, hogy az alapvető elemek elveszítik az év során megtermékenyítő erejüket, így azokat meg kell újítani. Ez történik majd Nagyszombaton a tűz és vízszentelés szertartásában.

Nagypénteken nem szólnak a harangok, nincs mulatság, az Egyház Jézus Krisztust gyászolja.

(forrás)

A szertartás általános szövege itt elérhető.