Húsvéti vigília

Húsvét éjszakája, a húsvéti szent háromnap középpontja, a „vigíliák anyja”.

Az ünneplés tárgya a világosság győzelme a sötétség, az élet győzelme a bűn és a halál fölött. Ez a győzelem a kereszten született, a kereszthalál és a föltámadás egymásba fonódik az ünneplésben, főként a keresztelés szertartásában. Az ősegyházban húsvét vigíliája volt a keresztelés éjszakája, amikor a megkereszteltek meghalnak és életre támadnak Krisztussal, Krisztus által és Krisztusban. A keresztség e kegyelme minden húsvét vigíliájan megújul minden megkereszeltben. Liturgiájának fő részei a II. vatikáni zsinat után:

1. a húsvéti fény megáldása,

2. húsvéti örömhirdetés (Exsultet),

3. ószöveti olvasmányok,

4. a szentmise kezdete,

5. keresztvíz-szentelés és keresztségi szertartás,

6. a szentmise folytatása,

7. szentséges körmenet (föltámadási körmenet).

Húsvét vigíliájának szertartása a maga teljességében visszamutat a 4. századra. Már akkor szerepelt a szertartás 4 részének lényege: a fényünnepség, az olvasmányok, a keresztelés és a szentmise. A fényünnepségnél a fényköszöntő rítus az ókori lámpagyújtás ősi szertartásából fejlődött. A tűzszentelés a frank birodalomban már a 8. századtól szokás volt a pogány tavaszi tüzek ellensúlyozására, amit Róma a 12. században vett át. A húsvéti gyertya és dicséretének (laus cerei) ősi szertartását szintén a gall liturgia bővítette (a kereszt jelének, az évszámnak és az alfa és omega betűknek a bevésése, a tömjénszemek ráhelyezése stb.). Az olvasmányok minden vigília velejárói voltak kezdettől fogva. A keresztség szentségének kiszolgáltatása a húsvéti vigília éjjelén is már az ősegyház. gyakorlata volt. Az ünnepség koronája a szentmise volt. A 4. században az egész éjszakát kitöltötte a húsvét ünneplése, annyira, hogy vasárnap nem is volt külön istentisztelet. Ezután fokozatosan mind jobban szombat estére, majd délutánra, illetve délelőttre került át, s a végén a misét megelőző szertartásokat már a kora reggeli órákban tartották. A trienti misekönyv ezt a gyakorlatot vette át, miután (1566) általánosságban megtiltott minden délutáni, esti és éjszakai misét. A Lumen Christi, az Exsultet, a húsvéti alleluja éneklése, a harangszó zúgása mind megtörtént szombat reggel, annak ellenére, hogy a nagyböjt ideje csak nagyszombaton délben ért véget. Mindezt a visszásságot a nagyhét megújított rendje szüntette meg. 1951-ben Róma megengedte, hogy a püspöki székhelyeken az éjjeli órákban lehessen megtartani, 1955-ben elrendelte, hogy mindenütt az éjszakai órákban ünnepeljék Urunk föltámadását. Ma előírás, hogy a vigília egész szertartását húsvétvasárnapra virradó éjszaka kell végezni úgy, hogy egyrészt nem kezdjük el az éj beállta előtt, másrészt be kell fejezni a vasárnap hajnala előtt. A vigília-mise a szertartásoktól elválasztva nem tartható. Az egész vigília a húsvét éjjeli szentmise rítusa, ezért az új, egységbe öntött vigíliai szentmisét megosztani nem lehet.

A húsvét vigíliája szent jelei:

a fény, amellyel Krisztus föltámadása bevilágítja ezt az éjszakát. A tűzszentelés szertartása, a húsvéti gyertyának és a hívek gyertyáinak meggyújtása, valamint a templom teljes kivilágítása jelzik Krisztus világosságának szétáradását.

a szó, Isten igéje, amely az ószövetségi előképekben és az újszövetség beteljesedésében adja elénk megváltásunk nagy művét.

a víz, mely a Krisztus halálából és föltámadásából fakadó élet és kegyelem jele és a keresztség anyaga. A keresztség és a keresztségi ígéret megújítása tudatosítani akarja, hogy Krisztussal együtt nekünk is meg kell halnunk a bűnnek, és vele együtt föltámadva Istennek kell élnünk.

a kenyér és a bor: az eukarisztikus ünneplésben anyaga és eszköze Krisztus halálának és föltámadásának, hiszen a szentmise a húsvéti misztérium szentségi megjelenítése.

E négy jel a húsvéti vigília egész ünneplésének menetét is meghatározza: fényünnepség, igeliturgia, keresztségi liturgia és az Eucharisztia  liturgiája.

A fényünnepség (lucernarium) a húsvéti vigília ünnepélyes megkezdése. A tűzszentelést a templomon kívül, ha ez nem lehetséges, a bejárat belső oldalánál végzik. A pap odavonul az asszisztenciával, melynek egyik tagja a húsvéti gyertyát viszi. A tűzről gyújtják meg a húsvéti gyertyát, mely a halott Jézus testét szimbolizálja, benne a tömjénszegekkel, amelyek Jézus halálos sebeit jelzik. A Föltámadásnak nem volt tanúja, hiszen Jézus nem erre a világra, ennek a térnek és időnek keretei közé támadt föl, hanem az örökkévalóságba lépett át, mégis az Egyház szeretné a föltámadás pillanatát átélni. Ez történik akkor, amikor a gyertya élettelen testét megeleveníti az új tűz. Szimbolikusan ez a föltámadás pillanata. Ekkor a pap elindul a fénnyel a sötét templomba, s három lépésben szétosztja Krisztus világosságát a híveknek, akik a Húsvéti gyertyáról meggyújtják saját gyertyáikat. A szokásos jelek beírása és a tömjénszemek beillesztése a húsvéti gyertyába már nem kötelező, de végezhető. (Az öt tömjénszem Jézus megdicsőült öt szent sebét jelképezi.) A Lumen Christi ('Krisztus világossága') éneklése először a bevonulás kezdetén hangzik el, második alkalommal mindannyian meggyújtják gyertyájukat a húsvéti gyertyáról, végül az oltár előtt a harmadszori énekléskor a templom valamennyi fényforrása kigyullad. A húsvéti gyertyát a diákonus viszi és ő énekli a Lumen Christit és az Egyház leggyönyörűbb énekét, az Exultet-t, a Húsvéti öröméneket, amiről Mozart állítólag azt mondta, hogy minden művét odaadná cserébe, ha ő írhatta volna ezt a dallamot. Az Exsultet éneklése alatt mindenki áll, kezében égő gyertyával.

Az Exultet után kezdődik a szentírási szövegek sora, amelyek az utolsó keresztelési katekézist jelentik azoknak, akik ekkor lesznek az Egyház tagjává, hiszen Húsvét vigíliája a felnőtt keresztelés szokásos ideje. Húsvét vigíliájának teljes igeliturgiája 7 ószövetségi olvasmányt, szentleckét és evangéliumot tartalmaz. A 7 ószövetségi olvasmány az Üdvtörténetet mutatja be, hogy Isten hogyan készítette elő az emberiséget az Üdvözítő fogadására. Az egyes olvasmányokat zsoltár vagy rövid csend, majd az egyes olvasmányok tipológiai értelmét és mondanivalóját kifejezésre juttató könyörgés követi. Az oltár gyertyáinak meggyújtása után a celebráns ünnepélyesen intonálja a Gloriát, s mielőtt a nép folytatná, megszólal az orgona és a csengettyű, zúgnak a harangok. A könyörgést szentlecke, majd ünnepélyes alleluja követi.  A szentlecke már Jézus föltámadását hirdeti, az Evangélium pedig elbeszéli hogyan tapasztalták meg a tanítványok, hogy az a Jézus, akit láttak meghalni, mégis él.

Ezután kerül sor a keresztségi liturgiára, amikor a pap a segédkezőkkel a keresztelőkúthoz megy, ahol a keresztvíz megáldása előtt elhangzik a Mindenszentek litániája, majd a pap megkereszteli a keresztelendőket, ha vannak. A jelenlévők - kezükben égő gyertyával - megújítják keresztségi fogadalmukat, majd a pap szenteltvízzel meghinti őket. Ez a rész az egyetemes könyörgésekkel elimádkozásával fejeződik be.

Az Eucharisztia liturgiájában az áldozati adományok előkészítésétől a szokott módon folytatódik a szentmise, mely számos helyen a föltámadási körmenettel ér véget, amelyik közép-európai hagyomány szerint kiviszi a Föltámadás örömhírét a világba, megáldva a négy égtájat.

Húsvét vigíliájanak neve az északi csángóknál: húsvét szenvedje. A moldvai falvakban a szertartásról hazaérkezve és ünnepi asztalhoz ülve így szólnak egymáshoz: Föltámadt Krisztus! Felelet: Higgyünk valóban! Valószínűleg a keleti egyház hatása mutatkozik a szokásban. Görög katolikusoktól sokfelé átvett hasonló köszöntés: Christus surrexit! Vere surrexit! Krisztus föltámadott! Valóban föltámadott!

(forrás)

A szertartás általános szövege itt elérhető.