Egyházmegyés vesperás

A latin vespera, ‘este’ szóból, vecsernye: a Liturgia Horarum esti imaórája. – Szerkezete: korábban 5, a II. Vat. Zsin. után 3 zsoltár, himnusz, rövid olvasmány, responzórium, Magnificat, könyörgés. Reggeli megfelelője a laudes. Ünnepek előestéjén már a következő nap első vesperását imádkozzuk (vigilia). – A vesperás a Jeruzsálemi Templom esti áldozatából ered. Napnyugtakor imádkozták, zsoltárokból, szentírási olvasmányból és könyörgésből állt. Kezdetben csak bizonyos napokon, agapével egybekötve, 350 k. már mindennapos lit. ima volt. Szent Benedek a zsoltárok számát 4-ben határozta meg, a szentírási olvasmányból helyébe rövid kapitulumot tett és bevette a Magnificatot. A II. Vat. Zsin. után a vesperásban 2 zsolt. és 1 canticum van. – A vesperást többen megzenésítették pl. Dufay, Willaert, Palestrina, Monteverdi (Vespro, 1610), Mozart (K. 321, 339).

(forrás)